A Magyar Nemzeti Múzeum André Kertész 130 címû kiá

A július 3. és szeptember 1. között látható kiállításon negyven, az 1970-es és 80-as években készített polaroidképet mutatnak be a 2021-ben New Yorkból vásárolt anyagból.André Kertész késõi polaroidjain saját lakását teszi mûteremmé, ahol könyvek, fotók, tárgyak és az ablak kínálta perspektívák adják a nyersanyagot, amivel dolgozni kezd. Gyakran használja a fény és az árnyék kontrasztját is; elõszeretettel veszi elõ korábbi felvételeit és komponál köréjük új kontextust, értelmezi újra múltjának egy-egy darabját. Ám amiben igazán erõs, az a megszemélyesített tárgyak bábjátéka.

A halott feleségének ajánlott from my window címû albumában szereplõ polaroid képek egy évekig tartó gyászmunka eredményei. A gyászfeldolgozás az apró színes kompozícióknak azonban csak egyik rétege. Kertész korábbi képeinek újraértelmezett motívumait is fellelhetjük ugyanis a késõi polaroidokon. Mintha az idõs mûvész "minden egyes képpel egy korábbira akart volna emlékezni".

"Lassan, lassan, lassan fényképezni kezdtem. De hamarosan belebolondultam… Reggelente és késõ délután dolgoztam. Szép az ég a reggeli fényben, és késõ délután nagyon változatos. Reggelente nekiláttam, és csak fotóztam, fotóztam, fotóztam, enni se volt idõm. Azt vettem észre, hogy eltelt az idõ, és nem is reggeliztem. Délután ugyanígy…A gyógyszeremet is elfelejtettem. Egyszer csak magamat is elfelejtettem, a fájdalmat, az éhséget, és igen, a szomorúságot is." (André Kertész, 1981)

"A múlt ilyetén felidézése a jelenben az emlékek újraalkotása, kivédhetetlen megváltoztatása is. Vagyis az emlékezés mindig feledés; a felidézés kreatív módjai, a gyógyító teremtés pedig alighanem a felejtés csele" - emeli ki a kiállítás kurátora, Fisli Éva.