Kilencvenedik születésnapja alkalmából nagyszabású

A nemzet színészét, Kossuth- és Jászai Mari-díjas, érdemes és kiváló mûvészt, a József Attila Színház, a Vidám Színpad és a Halhatatlanok Társulatának örökös tagját, a Nemzeti Színház társulatának tagját a teátrum nagyszínpadán hétfõn.

Az est folyamán színházi társulatok, mûvészkollégák, barátok és sztárfellépõk is köszöntik Bodrogi Gyulát április 15-i születésnapja alkalmából - olvasható a Nemzeti Színház MTI-hez eljuttatott közleményében.

Mint írják, születésnapja alkalmából a Nemzeti Magazin fõszerkesztõje, Kornya István beszélgetett a színmûvésszel, többek között arról, hogy eredetileg rendezõ szakra jelentkezett a fõiskolára, mégis színész lett. Bodrogi Gyula elmondta, hogy az utolsó pilllantban a portástól tudta meg, hogy abban az évben nem indul rendezõ szak, ezért színésznek jelentkezett. "De ha azt mondja nekem, hogy csak színházturisztikaszak indul, akkor arra jelentkeztem volna" - tette hozzá.

Arról beszélt, hogy a színházban a színész és a közönség játszik. Nélkülük nincs elõadás. "A rendezõre is nagy szükség van, és az összes többi - a díszlet- és jelmeztervezõ, a világosító, a kellékes, mindenki - csak õket, a színészeket segíti" - mondta, kiemelve: az a dolguk, hogy hatásosabbá tegyék azt, amit a színészek elõadnak. "Ahhoz is hozzá kell járulniuk, hogy akihez szól a színpadi játék, tehát a nézõtéren ülõ közönség megfelelõen reagáljon. Sírjon, nevessen, elgondolkodjon" - tette hozzá.

Kitért arra is, hogy mit jelent ma a siker. Mint kiemelte, nagyon sok fogalom jelentése megváltozott, így ma már a siker sem egyértelmû.

Egy-két kivételtõl eltekintve nálunk ma már nincsenek igazán sorozatosan mûsoron tartott, úgynevezett en suite-elõadások - mondta, hozzátéve, hogy a repertoárszínházakban, ha egy bemutatóról azt írják, hogy sikeres, annak semmi jelentõsége. "Legfeljebb havonta egyszer vagy kétszer játsszák. Mire legközelebb mûsorra tûzik, már senki sem emlékszik, mit mondtak vagy írtak róla" - hangsúlyozta, hozzáfûzve, hogy így nem lehetnek igazán komoly sikerek, de a bukások sem tûnnek fel senkinek. "Én ezt is hiányolom. A siker és a bukás csak együtt értelmezhetõ" - mondta. A teljes interjú a Nemzeti Magazinban érhetõ el.

Bodrogi Gyula Budapesten született 1934-ben. Édesapja vadász volt, aki fiával is megszerettette ezt az idõtöltést. Gyermekként pedagógusnak készült, matematika-fizika tanár szeretett volna lenni, de végül a mûvészetek mellett kötelezte el magát. Pályáját néptáncosként kezdte, 1954-ben jelentkezett a Színház- és Filmmûvészeti Fõiskolára, diplomáját 1958-ban kapta meg. Elsõ szerzõdése a József Attila Színházhoz kötötte, amelyhez több mint húsz évig hû maradt.

A Vidám Színpadhoz 1982-ben került, ahol volt színész, mûvészeti igazgató, igazgató-rendezõ, majd 1996 és 2002 között a Vidám Színpad Kht. ügyvezetõ igazgatója, 2002-ben pedig örökös taggá választották. 2003-ban Jordán Tamás igazgató meghívására a Nemzeti Színházhoz szerzõdött, amelynek azóta is tagja. 1975-tõl tanított a Színház- és Filmmûvészeti Fõiskolán.

Pályakezdõként elsõsorban kortárs és klasszikus darabok karakterszerepeit játszotta, de hamarosan felfedezték komikusi tehetségét is. Muzikalitását, kiváló tánctudását zenés-táncos darabokban kamatoztathatta. Rendezõként is szívesen választott zenés darabokat. Filmszínészként is hamar a közönség kedvence lett. Elsõ filmjét, a Külvárosi legendát Máriássy Félix rendezte 1957-ben, ezután szinte évente forgatott.

Legnépszerûbb szerepei a televízióhoz kötõdnek. Az õ rekedtes hangján szólalt meg Süsü, a sárkány, a Kérem a következõt (Dr. Bubó) Csõrmestere és a Vuk kárörvendõ varjúja. A Linda címû sorozatban õ alakította a címszereplõ édesapját, kedvelt szereplõje show-mûsoroknak és kabaréknak is.

A vadász néha fõz is címmel 1993-ban könyvet jelentetett meg, amelyben legkedvesebb vadásztörténeteit és receptjeit adta közre. Késõbb több könyve is megjelent, 2020-ban pedig Léner Péter rendezõ publikálta róla szóló interjúkötetét, Bodrogi címmel.