Sík Sándor István király címû mûvének színpadi ada

Sík Sándor mûve az államalapító utolsó napjaira fókuszál, István végsõ dilemmájára, hogy kire hagyja a koronát: az Árpád-vérbõl való pogány, de magyar Vazulra vagy a keresztény, de velencei Orseolo Péterre? "A kérdés nemcsak nehéz, de húsbavágó, ma már, több mint ezer év távlatából tudjuk, mekkora tétje lehet az ilyenfajta döntéseknek" - áll az elõadás ismertetõjében.

Mint írják, a darab központi kérdése, hogy hogyan tudja az államalapító magyar uralkodó összehangolni a heterogén nemzetet. "Hogyan tud olyan döntést hozni az utódlás kérdésében, amely feloldja az idegenkedést a pogány lelkület és a keresztény normák között, hogy talán mégse kelljen választanunk Kelet és Nyugat közül, hanem össze tudjuk egyeztetni ezt a kétféle, erõsen szembenálló identitást?" - olvasható a szinopszisban.

A közleményben Berettyán Nándort idézik, aki szerint ezer évünk nagy kérdése ez. "Nagyon nehéz, mert õsérzete a magyarságnak a megosztottság átka, és ebben a korban, az ezredfordulón is ez a jellemzõ: megosztott a társadalom, sok etnikum, kultúra keveredik, s egyfajta újraértelmezés zajlik Európában - mindez ismerõs lehet nekünk ma is" - mondta.

Berettyán Nándor elmondta: arra törekedtek alkotótársaival - Horváth Márk bábtervezõvel, Ondraschek Péter díszlet- és Berzsenyi Krisztina jelmeztervezõvel, valamint Berecz István koreográfussal -, hogy a darabnak ne csak szellemes szövege érvényesüljön, hanem a nézõk érzékeire is hassanak, ezért a jeleneteket vizuális elemekkel, zenével, tánccal tûzdelt etûdök fûzik össze.

Az elõadásban az õsmagyar, szkíta õslélek is megjelenik egy óriásbáb animációban, amely Horváth Márk bábtervezõ alkotása - írják, hozzátéve: az agancsos alakban a szkíta szarvasábrázolások is visszaköszönnek.

Az elõadásban Istvánt Rátóti Zoltán, Gizellát Söptei Andrea, Orseolo Pétert Szabó Sebestyén László, Aba Sámuelt Szarvas József, Vazult Kristán Attila alakítja.