Nagy figyelmet kell fordítani az embermentőkre, akik példát mutattak, hogyan lehet embernek maradni egy krízisekkel teli korszakban - mondta Latorcai Csaba, a Miniszterelnökség kiemelt társadalmi ügyekért felelős helyettes államtitkára hétfőn Budapesten.

A Nemzeti Közszolgálati Egyetemen (NKE) a holokauszt nemzetközi emléknapja alkalmából bemutatták Kovács Tamás Embermentő közszolgák a holokauszt idején című könyvét. Az eseményen Latorcai Csaba kiemelte: azok a nemzetek tudnak a legnagyobb sikerrel szembenézni a kihívásokkal, amelyek ismerik és számon tartják sorsuk tragikus korszakait is. A 70 évvel ezelőtti időszakról elmondta, el kell ítélni a diktatórikus rendszer működtetőit, emlékezni kell az áldozatokra, emellett büszkén és hálával kell tekinteni azokra, akik harcoltak e rendszer ellen: az embermentőkre.

A helyettes államtitkár hangoztatta, a holokauszt az emberiség és az emberiesség ellen elkövetett gaztettek sorozata volt, és újra meg újra ki kell mondani: a legnagyobb érték a világon az ember. Véleménye szerint a most bemutatott kötet, amely mintegy 30 embermentő közszolga sorsát írja le, hiánypótló mű, mert nagyobb figyelmet kell fordítani az ilyen emberekre. Közös felelősség és feladat úgy átformálni az emlékezés kultúráját, hogy egyre nagyobb figyelem jusson az igaz emberekre, akik példát mutattak, hogyan lehet embernek maradni, hogyan érdemes élni egy krízisekkel teli korszakban - magyarázta.

Latorcai Csaba közölte: méltó tisztelettel kell emlékezni ezekre a lelkiismeretes és bátor honfitársainkra, akik a magyarság és az egész emberiség kivételesen értékes személyiségei, érdemes tanulmányozni tetteiket, sorsukat. Janza Frigyes, az NKE egyetemi tanára beszédében kifejtette: a bemutatott élettörténeti válogatásban megjelenített tisztességes emberek cselekedetei láthatóvá teszik a 70 évvel ezelőtti kort, az akkori megrendítő eseményeket. Ezek az emberek valamennyien a közösséget szolgálták, közvetlen kötelességük volt megfelelni a végrehajtó hatalom intézkedéseinek, mégis ez elé helyezték az emberiesség parancsát - mutatott rá. Mint mondta, a történelem újra és újra felveti az örök kérdést: kritikus helyzetben mi az elsődleges, a végrehajtó hatalmat szolgálni vagy az emberiesség, a lelkiismeret szerint cselekedni. Kovács Tamás, a Magyar Nemzeti Levéltár főosztályvezető-helyettese, a kötet szerzője felidézte: a könyv megírásakor az a kérdés foglalkoztatta, vajon miért gondolták ezek az emberek, hogy segíteniük kellene azoknak, akiket mindenki üldöz, akik ellen törvényeket hoztak, akiknek a vagyona megszerezhető. Úgy látja, minden embermentő esetében más volt az indíttatás, mindegyiküknek más volt a társadalmi háttere, de közös bennük a humanitárius életfelfogás, a hit, hogy az emberek között semmilyen szempontból nem lehet különbséget tenni. Ezért kockázatokat vállalva is mentettek emberéleteket.

Az utókor nem volt hálás a tetteikért, a második világháborút követő években nem értékelték a cselekedeteiket, azt, hogy az életüket kockáztatták, embereken segítettek pusztán erkölcsi meggyőződésből - mondta Kovács Tamás. A kötetben bemutatott embereket szerinte valóban példaként lehet állítani a közszolgák és az egész társadalom elé, hiszen "a magyar nemzet becsületét mentették meg". Az auschwitz-birkenaui náci koncentrációs tábort 1945. január 27-én a Vörös Hadsereg katonái szabadították fel. Január 27-ét 2005-ben az ENSZ-közgyűlés a holokauszt áldozatainak nemzetközi emléknapjává nyilvánította.